A boróka (Juniperus communis) örökzöld cserje, amelynek bogyóiból illóolajat és kivonatot nyernek. A kis, kékes-fekete színű bogyók különleges aromájukkal nemcsak a gasztronómiában (például a gin ízesítésében), hanem a gyógyászatban is kiemelt szerepet játszanak. Illóolaj, tinktúra, kapszula és tea formájában egyaránt elérhetők.
A borókát az észak-amerikai indián törzsek széles körben alkalmazták: füstölőként a levegő fertőtlenítésére, főzetként húgyúti panaszokra, valamint sebkezelésre. Az európai népi gyógyászatban a középkorban a boróka bogyóit járványok idején füstölőként használták, mert úgy vélték, hogy elűzi a betegségeket.
A modern kutatások szerint a boróka bogyó illóolaja antibakteriális, gombaellenes és vízhajtó hatású. Támogatja az emésztést, csökkenti a puffadást és a gyulladást. Aromaterápiában a borókaolaj stresszcsökkentő, relaxáló hatása is ismert.
A boróka különösen ajánlott húgyúti fertőzések, emésztési problémák, reumás panaszok és ízületi gyulladások esetén. A vízhajtó hatás miatt segíthet a szervezet méregtelenítésében és a vizesedés csökkentésében. Külsőleg bedörzsölő kenőcsökben és fürdőadalékokban is használják ízületi fájdalmak enyhítésére. Fontos azonban, hogy tartósan, nagy dózisban nem ajánlott, mert irritálhatja a vesét, ezért orvosi egyeztetés nélkül nem szabad hosszú távon használni.
Érdekesség, hogy a borókabogyó a gin készítésének egyik fő alapanyaga, és a nevét is a latin „juniperus” szóból kapta. A középkorban a boszorkányok elűzésére is használták: a házak bejáratához akasztott borókaágakat védelmező amulettként tartották számon.